A naponta megjelenő kütyük kezelése az avatatlan szemnek már önmagában problémát okoz néha. Rövid, de összeszedett beállítgatás után azonban nagyonis megkönnyítik az életünket - ez nyilvánvaló. Olyannyira, hogy szó szerint a WC-re sem megyünk már nélkülük. A kütyük használata óhatatlanul azzal jár, hogy föltolunk némi adatmennyiséget a ...valahova. De mit fog fel az egyszerű halandó abból, hogy a telefonjára, laptopjára ömlesztett információmennyiség milyen sorsra jut, azt ki és hogyan fogja felhasználni?
Őszintén? Szerintünk semmit. Legtöbbször csak a rublikákat látjuk, ahová be kell pötyögni a felhasználónév-jelszó párost, de azt már nem gondoljuk végig, hogy az az adathalmaz hová megy, ki fogja kezelni és igen... hogy később mire fogja az a valaki ott a valahol felhasználni a mi adatainkat.
Bár a sajtó időről-időre felkap egy-egy hekkertámadást, amiről egy ideig rágjuk a csontot. Ennek többnyire csak annyi lesz az eredménye, hogy az emberek úgy kezdik érezni, félni kell az online jelenléttől. Pedig ez sajnos édeskevés. Különösen akkor, ha a félelemre úgy reagálunk (és szerintem a többség ilyen), hogy behúzott nyakkal odébbállunk, mondván, "ehh, én ezt nem bolygatom, magas ez nekem".
A minap a 22-es buszon utazva nyújtogattam a nyakam levegő után, mint mindenki más. Miközben a légkörben kétségbeesetten kerestem a zoxigént, megakadt a szemem két tizenéves srácon, akik tornazsákkal felszerelkezve pusmogtak az okostelefonjaikat bűvölve. Elcsíptem, ahogy egy appban navigáltak és automatikusan ikszelgették a felugró rendszerüzeneteket/reklámokat/mindegymiket. Szöget ütött a fejembe: vajon tudnak ők egyébként bármit is arról, hogy hogyan szerzik meg a csúnya bácsik a telefonjukon keresztül akár az összes adatukat? Vagy az apjuk, anyjuk tudja?
Koncepcionális zavart érzek az erőben. Az egyértelmű, hogy a közoktatás most épp képtelen felvenni a ritmust a technológia fejlődésével. A legtöbb iskolában az okostelefon ördögi ketyere, amit kikapcsolva táskában kell tartani. Ezt még valamennyire meg is lehet érteni, ha az ember nyitott a bigott oktatási dogmákra, de arra kevésbé találunk racionális magyarázatot, miért nincs a gyerekek/emberek informatikai KÉPESSÉGFEJLESZTÉSÉNEK hagyománya. Igen, már réges-régen hagyománynak kellene lennie, hiszen az online világ nem tegnap költözött be az otthonokba a kutyaháztól a kiságyig. Ha kicsit még jobban szűkítjük (vagy épp tágítjuk a kört), elérkezünk az IT biztonsághoz. Az adatvédelem, vírusvédelem, hálózatbiztonság alapjainak ismerete nélkül gyakorlatilag az utcára sem lehet már kilépni: nem mindegy, hogy melyik wifire csatlakozunk fel, vagy hogy a reptéri telefontöltőpontokon hova dugjuk be a készülékünket. Mégis, ezek a témák nem jelennek meg az oktatásban, vagy nem kellő súllyal. Hogy miért, annak számos oka van: az oktatási rendszer rugalmatlansága, a tanárok képzetlensége a területen, erőforrás és időhiány, rosszul átgondolt oktatási struktúra és az ismeretek helytelen priorizálása...
Mindebből a jó hír a következő: (sajnos) a mai Magyarországon a közoktatást megfigyelve döbbenetesen hasznos következtetésekre lehet jutni. Sőt, gyakorlatilag mi is a közoktatásból tanuljuk meg, hogy mit hogy ne. Nekünk, akik informatikusokat (vagy olyanokat, akik informatikusokká akarnak válni) képzünk, az első lecke az, hogy hallgassunk a trendekre, és reagáljunk minél gyorsabban az újabbnál újabb elvárásokra. Hát ezért teszünk meg mindent azért, hogy minél több szakemberhez eljuttathassuk a biztonságtudatosságot.
Mi úgy érezzük, hogy az IT biztonság egyre fontosabb lesz, ezért az lebeg a szemünk előtt, hogy olyan szakemberekre van szükség, akik hatékonyan és jól tudják átadni a legfontosabb ismereteket a témában akár mikrokörnyezetükben, akár szélesebb körben. Ismereteket, amikre a hétköznapi embereknek "önvédelmi" okokból, a cégek alkalmazottainak pedig a céges érdekek védelmezése szempontjából van szükségük. Ezek a szakemberek, akiket mi elképzelünk, nem sajnálják az energiát arra, hogy észhez térítsék a PC-jét nem lelockoló összes kollégát, miután azok visszatértek a WC-ből (ahová ugye magával vitték az okostelcsijüket).
Hogy ezeknek a koponyáknak segítsünk belerázódni az úttörő szerepbe, ezennel meghirdetjük (a South Park Szexuális zaklatás Pandájának analógiájára :) ) a Biztonságtudatosság Béka kampányt, melynek keretében felmérjük, mit tud a nép, az istenadta nép a biztonságról, és utat mutatunk azoknak az üstökösöknek, akiknek egyre nagyobb szerep jut majd a biztonságunk megőrzésében: a zinformatikusoknak.
A kampányról bővebben később.
