Ebéd utáni álmos tavaszi délután volt, mikor mindig lelkes vezetőnk és útmutató mesterünk, M. hatalmas vigyorral az arcán, a tőle megszokott, szélviharszerű lendülettel betoppant az irodába, a következő kijelentéssel:
- Le kéne festeni feketére a falat!
Kerekedő tekintetünket látva folytatta…