A nagy világégések, vagy hófúvások hatalmas mennyiségű tapasztalattal is szolgálnak nekünk, információbiztonsági szakembereknek. A március 15-ei események is szolgáltattak belőle bőven. Az alábbi történések pontos helyét és érintettjeinek nevét fedje a balladák félhomálya és a titoktartási szerződésem.
 
Történetünk egy Vállalat alagsorában az ún. betáp helyiségében keződik. Március 15-ére virradóan a trafókat kapcsoló lamellák összefüggő, derékig érő hó alá kerültek. Képzelheted, hogy mi történt! Nos, maradjunk abban, hogy elment az áram. Erről a tényről az UPS-ek adminisztrátora annak rendje és módja szerint kapott egy SMS-t. Nagy nehezen beért a Vállalathoz az évtized legnagyobb hóviharában csak azért, hogy konstatálhassa, hogy ezen ő segíteni nem tud. A trafós helyiséghez rendelt szakember neve és elérhetősége nem volt a „Well defined escalation list”-en, mert az nem is volt „well defined”.
 
Néhány órás telefonálgatás után az illetékes előkerült, s így már a kinyitott betáp helyiség ajtajában ketten vakarták a fejüket. Áramot csinálni nem lehetett, egy szép nagy hóembert annál inkább. Ötletet ötletre halmozva abban maradtak, hogy ha lenne egy nagyteljesítményű mobil hőlégbefúvójuk, akkor a helyiség hamar kiszáradhatna, s újra áram alá lehetne helyezi a berendezéseket. 2013 március 15-én, az évtized legnagyobb hóviharában egy nagyteljesítményű mobil hőlégbefúvót szerezni legalább olyan reménytelen, mint 100-as Skodához működő AC pumpát a 71-es út széléről a nyolcvanas évek elején.
 
S hogy hogyan került hó alá az egész helyiség? A szellőzőnyílás félig csukott spalettái között fújta be a szél. (!!!???!!!) 
Hogy hogyan lehet jó Szünetmentes Stratégiát és használható Akcióterveket készíteni, elmondom a CISSP-tréningen!