A JSON egy elterjedt megoldás, ha adatokat kell cserélni webes vagy mobilos alkalmazások között. A kérdés csak az, mennyire ismered a JSON-t? Ebben a cikkben végigveszik a kapcsolódó dokumentációkat, és tesztesetekkel vizsgálják a különböző elterjedt JSON könyvtárak működését. Kiderül, hogy semmi sem olyen egyszerű, mint a gondolnánk. Nincs két pontosan azonos módon viselkedő eszköz, és vannak peremfeltételeket tesztelő esetek, amik nagy bajt is okozhatnak, köszönhetően a JSON gyors fejlődésének és nem mindig kellően részletes specifikációjának.

Parsing JSON is a Minefield

Volt régen egy rádióspotja egy Hajdú-bihari székhelyű biztonságtechnikával, és kapuautomatizálással foglalkozó cégnek (Alarm Wachter). Égre-földre kerestem a neten, de nem találtam rá a spotra, ha valakinek sikerül, kérem, hogy linkelje be. Még özönvíz előttről származik, kb. 10-15 évvel ezelőttről, amikor még javában az oskolát tapostam. Beleégett a fülembe a reklám szövege, mert minden áldott reggel arra keltem. Valahogy így szólt:

"Kinyitom, beszállok, kiállok, kiszállok, becsukom...húúúúú, na hát ennek vége!"

Aki multinál dolgozik, gyakran érezheti hasonlóan magát, mint a spotban szereplő úriember, mert a belső ügyrendnek megfelelő adminisztráció és eljárásrend tud annyira kimerítő lenni, mint a manuális kapunyitás-csukás téli zimankóban. Sokszor kedvünk lenne egy távirányítóval automatizálni az egész folyamatot, hogy megspóroljuk a rengeteg, sokszor feleslegesnek tűnő és bosszantó elemet. De persze ez nem olyan egyszerű ebben az esetben, mint egy kapuatomatizálás az Alarm Wachterrel.

A NetAcademia évek óta  törekszik az adminisztráció konstruktív mederbe terelésére. Mit jelent ez pontosan? Azt, hogy nem akarunk azért papírozni 8 órát egy nap, mert van egyidőben akárhány tanfolyamunk. Szem előtt tartjuk a lean gondolkodás egyik alapkövét: az érték fogalmát. Mi az érték? Ezt kell ugyebár első körben megfogalmazni, hogy a későbbiekben esetleg meg is tudjuk teremteni azt. A lean szemléletben minden olyan folyamat, munkafázis, ami nem teremt közvetlenül értéket, az veszteség (muda, ahogy a jó japánok mondják). Keressünk erre egy egyszerű, termelésből (mert mégis csak onnan, egész pontosan az autógyártásból indult el a lean) vett példát. A gyártósori összeszerelés során az alkatrészek összeillesztésére irányuló mozdulatok értéket teremtenek, míg azok a mozdulatok, amelyeket például egy rosszul elhelyezett eszköz eléréséhez teszünk meg, már veszteségnek számítanak. A japók nem babra játszanak, ők valóban a legapróbb mozdulatok szintjére bontják le a lean gondolkodásmódot. Mi csak félig vagyunk leanek e szerint, mert még nem telepítettük kéz alá a nyomtatót. De az mondjuk igaz, hogy abban az irodában van, ahol mindenki gyorsan eléri...
Ami a saját működésünket illeti, nyugodtan állíthatjuk, hogy maga az adminisztráció nem hoz létre új terméket, sőt, legtöbbször új eladást sem. Az adminisztráció az elintézendő dolgok elintézése, így a megteremtett érték velejárója. Kiiktatni nem lehet és ez nem is cél. Az optimalizálása azonban nagyon is az.

Valahogy ugyanígy képzeljük a helyzetet az egyébként Alarm Wachter reklámként működő multiknál is. Érték vs. muda.
Mi az érték ott (mondjuk egy HR-es szemszögéből):
az, hogy hatékonyan tudja képeztetni a kollégáját, aki ezáltal jobban végzi a munkáját, így hozzájárul a cég fejlődéséhez.
Ahhoz, hogy ezt az értéket megteremtse, a HR-es számos lépést tesz: keresgél, informálódik, kommunikál, megrendel, leegyeztet, számlát továbbít, tájékoztat. Mindezt nem egyszer egy évben...

Vegyünk egy átlagos multit (közép, vagy kisvállalatot is mondhatnánk, különbség csak a számokban van). Van neki 5 db informatikusa? Mit 5? 55!? Van mindenkinek éves tréningbüdzséje? Van! El kell költenie a HR-esnek ezt a büdzsét? Tanácsos. Mindegy, mire, csak fizethessen? Nem. Ha lehet, több tanfolyamra is befizetheti a cég a kollégát? Be hát. Ha több tanfolyamra fizeti be a cég a hallgatót, akkor többször kell végigzongorázni a fenti adminisztrációs folyamatot? Igen, többször.

Tanfolyam * fő alkalommal. MUDA.

Szerintünk egy boldogabb világban élhetnénk akkor, ha a folyamatokat (a háztartásban, a munkahelyen, a városban, az országban, a kontinensen, a világon, az univerzumban...) leegyszerűsítenénk. Éppen ezért mi kivesszük a magunk részét ebből a dologból. Mi mosolygós, jókedvű HR-eseket látunk lelki szemeink előtt, akik egyszerre megrendelnek 5 (vagy akármennyi) előfizetést, ezzel megteremtik az értéket. Lezavarják az ehhez kapcsolódó adminisztrációt maximum 2 nap leforgása alatt, és az év hátralévő részében kedélyesen csevegnek a patikatiszta multikörnyezet büféjében mignont majszolva. A hallgatók pedig? Önállóan oszthatják be az idejüket, választhatják meg, a kötelezőn kívül milyen témakörben fejlődnének még.

Ez a fantazmagória nem sci-fi többé. De erről a novemberi HR tájékoztatónkon is meg lehet majd bizonyosodni.

Aki még nem használja feltétlenül nézzen rá, a Chocolatey egy népszerű csomagkezelő Windows gépekhez. Vége a Download-Click-Click-Next jellegű telepítéseknek, frissítéseknek. Helyette ilyenek vannak:

choco install googlechrome

vagy

choco install winrar

ha valaki pedig nem szeret annyit gépelni

cinst firefox

esetleg

cinst jre8

de akár ez is megy egy sorban:

cinst sqlserver2014express

cinst sqlite

cinst postgresql

És ha megjelent egy új változat?

cup googlechrome

cup nodejs

és ennyi.

Több, mint 3000 szoftver lepróbált telepítőcsomagjával.

Nos, így működik, ha valaki felhasználó, és telepít egy szoftvert. De mi van, ha saját programunkat szeretnénk ilyen módon kínálni? Itt egy cikk, valaki már végigpróbálta, és összeírta, mire is kell figyelni:

Automating Installation Builds and Chocolatey Packaging

A kételkedők kedvéért, akik még mindig keresik az apróbetűs részt az előfizetéses konstrukciónkban, összefoglaljuk egypercesünkben, hogy miért jó ez nekünk és hogy miért is nincsenek apróbetűk.

Az előfizetés létrehozásával egy skálázható, többezer ember oktatására alkalmas rendszert éptettünk fel. Ebben a rendszerben nem elképzelhető, hogy egy tanfolyamot létszámhiány miatt halasztani kell. Ebben a rendszerben a nagyvállalati megrendelőkön kívül mindenki, aki fogékony az informatikára és valamilyen okból ebben a szakmában képzeli el a jövőjét, megtalálja a számításait. A cél tehát az, hogy mind a szakemberek tudását fejlesszük, mind a kezdők számára megteremtsük a lehetőséget a hatékony tanuláshoz – tértől és időtől függetlenül. Ebbe a rendszerbe a rugalmatlan, és piaci igényekre túl lassan reagáló mamutintézmények által kibocsátott drága tankönyvek és vizsgák nem férnek bele. Ezek a termékek ugyanis áruknál fogva kirekesztik az oktatásból a korlátozott anyagi lehetőségekkel bíró tanulni vágyókat. Na ez az, amit mi nem akarunk.

Nem akarunk, mert a munkaerő-hiányt (jól tudjuk, hány informatikus hiányzik a piacról) az eleve nagy cégektől érkező, a tanfolyamokért a licencek miatt esetleg magasabb összeget is kiadni hajlandó hallgatókkal nem tudjuk pótolni. Másrészt ebben a gyors ütemben és hatalmas léptékben bővülő iparágnak nem csak a meglévő szakemberek tudásbővítésére, hanem bizony rengeteg új szakember bevonására van szüksége. Ahogy tehát mi mondani szoktuk, a gátőr fiait is várjuk a tanfolyamokra, mert velünk informatikussá válhat és nemcsak ő maga keresheti meg a korábbi fizetése többszörösét, de hozzájárulhat egy dübörgő gazdasági ágazat további felvirágzásához (ami ráadásul elkerülhetetlen és lassan már a fennmaradásunkhoz is nélkülözhetetlen).

A jelenlegi ajánlat tehát bárki számára elérhetővé teszi a tanulást: annak, aki tanteremben tanulna, annak, aki online, annak, akit a cége delegált hozzánk többedmagával és annak, aki a spórolt pénzéből képezné magát.

A jelszó szabadon, korlátok nélkül.

Egy github kódtár, ami egy minimalista és csak a lényegre koncentráló útmutatót tartalmaz JavaScript fejlesztőkörnyezet kialakításához. JavaScript alapokat és némi programozási ismeretek meglétét feltételezi. Az egyes eszközök összekapcsolására koncentrál, és az elérhető legegyszerűbb példát mutatja midegyik elemhez. Az anyagból megtanulható, hogyan érdemes nulláról indulva saját környezetet kialakítani.

Itt a tartalomjegyzék:

1 - Node, NPM, Yarn, and package.json

2 - Installing and using a package

3 - Setting up ES6 with Babel and Gulp

4 - Using the ES6 syntax with a class

5 - The ES6 modules syntax

6 - ESLint

7 - Client app with Webpack

8 - React

9 - Redux

10 - Immutable JS and Redux Improvements

11 - Testing with Mocha, Chai, and Sinon

12 - Type Checking with Flow

És a repo: JavaScript Stack from Scratch

Azaz "nem-e lehetne-e olyat-e, hogy veszünk egyet és hátőizé"... Mert majd mindenki azzal ül be a tanterembe húsvér formátumban, vagy onlájn...

Bocsánat, de nem. :)

Az előfizetés minden esetben egy főre szól. Ez azt jelenti, hogy amennyiben Te egy nagy cégtől jössz, a neked dedikált előfizetést nem oszthatod meg a kollégáiddal, hiszen a tanfolyamok elvégzése után az igazolások is neked fognak szólni. Viszont! A kedvezményes árakat pont azért kalkuláltuk ki így, hogy többen eljöhessetek hozzánk tanulni akár online, akár tanterembe. Ha tehát tetszik a konstrukció, és úgy véled, érdekelhet más kollégádat is ez a lehetőség, úgy hívd fel a céged figyelmét arra, hogy egyszerre több előfizetés megrendelésére is van lehetőség!

A minap csörömpölt a telefon egy kedves korábbi megrendelőtől, akinek a múltkorában elvállaltuk testreszabott, tantermi formátumú, zártkörű tanfolyam megszervezését. Most egy hasonló igényt jeleztek felénk, sajnos azonban nemleges választ kaptak. Miért? Azért, mert a mi célunk nem 6 fő képzése, hanem az, hogy az informatikát többezer emberhez eljuttassuk. Egyrészt úgy gondoljuk, jelenleg ez az, amire valójában szükség van - tudásmegosztás tömegeknek. Másrészt hiszünk abban, hogy

megfelelő hozzáállással bárkiből bármi lehet.

Miért gátolnánk meg a balmazújvárosi könyvtárost abban, hogy ő is informatikával foglalkozhasson, reagálva ezzel egyébként a munkaerőpiaci igényekre? Ha pedig számára egy olyan összeget akarunk kiszámlázni, amit meg tud és meg is akar fizetni, akkor evidens, hogy a cégekkel kapcsolatban is fel kell mérnünk pont ugyanezt: képesség és szándék.

Egy kis matek: egy átlagos nagyvállalatnál az egy főre jutó éves tréningbüdzsé nem haladja meg az 500 000 Ft-ot. Ez azt jelenti, hogy mi beleférünk a keretbe, és mivel mindenféle területen képezzük a jónépet, ennél jobb ajánlatot a piacon nem lehet találni. 

Konklúzió: fejenként 300 000 Ft a cégeknek belefér, a magánszemélyeknek, mint éves (!) költség (investment a személyes fejlődésbe) belefér, ezért az előfizetés egy személyre szól.

A lényeg: megszokott minőségben és ingyen juthatsz hozzá a tanfolyamaink bevezető részéhez.

Ez azért is fontos, mert pl. egy Ethical Hacking, vagy egy Windows Server 2016 tanfolyam elvégzéséhez erős hálózati alapismeretek kellenek, amelyeket a Hálózati alapok című kétnapos ingyenes tanfolyamunkon (amihez akár Websecurity egynapos bevezetőjét is hozzá lehet csapni) meg lehet szerezni.

Maga a koncepció onnan jött, hogy nagyon szerettek bizalmatlankodni az online lehetőséggel kapcsolatban. Legalábbis telefonon keresztül sorra olyan kérdéseket kapunk, amiket egyik előző egypercesünkben is mutattam. Ennek ellenére a hallgatók között 70% az online jelentkező, és ez az érték úgy jött ki, hogy például a múltkori Malware-en, vagy a Design Patterns-en kizárólag online-os hallgatók csücsültek. A free szekciót azért hoztuk létre, hogy az, akinek fenntartásai vannak az online részvétellel szemben, annak legyen lehetősége kipróbálni, hogy miről is van szó.

Szerencsére azt tapasztaljuk, hogy bejött ez a stratégia egyrészt a fenti arányokból, másrészt a jelentkezők számából kiindulva. Az ingyenes tanfolyamoknál szó szerint többszáz fős nézettséget jelenthetünk, és úgy hisszük, ez a szám is nőhet még bőven. A legnagyobb siker egyébként a Marcell október 1-jei Titkosítási ABC-je volt, amire több mint 400-an jelentkeztek! Nos nincs is ebben semmi meglepő: izgi téma, jó előadó, kreatív kivitelezés (a közvetítés a Völgyhíd Kávézóból ment) és máris dőlnek a népek.
Reméljük, november 1-jén halloween-i témájú Titkosítási közvetítésünkön megdöntjük a csúcsot. Kreativitásból itt sem lesz hiány, és új titkosító kütyüt mutatunk be.

Egy szó, mint száz: mindannyiótokat arra biztatunk, hogy gyertek el, nézzétek meg az ingyenes tanfolyamainkat, ha lehet, akár az összeset. Erre azért van szükség, mert ha már mindet láttátok, többé nem lesz épkézláb érvetek arra, hogy miért vártok az előfizetés megrendelésével.

Két bejegyzés a Google Cloud Platform blogról.

Az első arról, hogy tudjuk az ASP.NET Core alkalmazásunkat Docker konténer segítségével a Google App Engine-ben futtatni:

Eddig meghatározott nyelvekből (Java, Python, Go és PHP) lehetett az előnyeit élvezni ennek a felhőszolgáltatásnak. Ímióta bemutatkozott az App Engine Flexible Environment, azóta Docker konténert is elhelyezhetünk itt. És mivel az ASP.NET alkalmazásunk is futhat Docek konténerban, így kinyílt ez a világ (is) a .NET fejlesztők előtt:

How to use Docker to run ASP.NET Core apps on Google App Engine

A második pedig arról, hogy a konténer megold problémákat egyben egy magasabb szinten újakat is szül.

Az rendben van, hogy elérhetővé válnak olyan felhőszolgáltatások, amikre eddig nem tudtunk publikálni, de ezzel a feladataink is megváltoztak. Konténeres alkalmazásokkal a telepítések és a skálázhatóság kezelése továbbra is feladat. Vagyis ezek támogatására új eszközöket érdemes megismerni. 

Ilyen például a nyílt forráskódú Kubernetes platform. A Google Container Engine szolgáltatása egy rendelkezésünkre bocsátja a felhőben a Kubernetes előnyeit, amit immáron az ASP.NET Core fejlesztők is élvezhetnek.

Managing containerized ASP.NET Core apps with Kubernetes

Sokan mondjátok telefonban, vagy írjátok e-mailben, hogy "akkor gondolom az online részvétel ára különbözik, a tantermiétől...". Miért különbözne? Kedves hallgatók! ez a 21. század! A helyzet az, hogy mind az online tanulásnak, mind a tantermi részvételnek vannak előnyei és hátrányai. Kéretik figyelni a szavakra, mert van azért némi jelentőségük. Az onlányra azt mondjuk: tanulás. A tantermire azt, hogy részvétel. Mit is akar a költő?

Konklúzió:

A tantermi oktatás azok számára ideális, akiknek a tanuláshoz szükségük van arra, hogy meghatározott keretek közé kerüljenek. Pl. kedvelik azt, hogy a technikai feltételek megteremtéséhez semmit sem kell tenniük, mert azok a tanteremben már maximálisan rendelkezésre állnak. Szeretnek találkozni hallgatótársaikkal, az oktatást egyfajta közösségi eseménynek is tekintik, szívesen ebédelnek, kávéznak együtt az oktatóval és a többi tantermi hallgatóval. Emellett igényük van rá, hogy az oktatóval személyesen beszélgessenek, tőle élőben kérhessenek segítséget.

Az online tanulás nálunk két lehetőséget rejt. Az egyik a tanfolyam élő követése – bárhonnan. E lehetőség kihasználásával valós időben vehetsz részt a tanfolyamon, chaten keresztül kérdezhetsz az oktatótól, és együtt haladhatsz a csoporttal. A másik lehetőség azok számára ideális, akik nem tudják valós időben követni a tanfolyamot időhiány és/vagy túl nagy távolság miatt. Nálunk ugyanis mód van rá, hogy a tanfolyami közvetítésről készült felvételeket utólag, videós formában korlátlanul megnézzék. Az utólagos, korlátlan videós megtekintés minden hallgató számára elérhető, függetlenül attól, hogy tantermi, vagy online jelentkező volt-e.

Akit ezek után érdekel némi tanulásfilozófia... csak az olvasson tovább. :)

A pedagógiában (vagy annak testvérterületében, az andragógiában /felnőttképzés/, amit sajnos a kutya se ismer) azt mondjuk, hogy a tanulás, az valami teljesen más, mint amit esetleg első blintre értünk alatta. A tanulást nem tanár csinálja, hanem a tanuló. Az oktatás, mint fomralizált közege a "tanulás"nak, betölt egy bizonyos szerepet: mégpedig hogy keretek közé helyezi azt a folyamatot, ami viszont önirányított, koncentrált mentális erőkifejtés nélkül fabatkát sem ér. Mit jelent ez? Attól, hogy engem tanítanak, én még nem tanulok meg az égadta viágon semmit. ez tehát az alaptézis.

Az, hogy valaki tanteremben, a helyszínen jelen van, vagy otthon ül bundabéléses papucsban, lényegében teljesen irreleváns, mert a lényeg a személyes erő- és koncentrációbefektetés, ami egyébként mindkét esetben hasonló értéket üt meg. Itt jönnek tehát képbe az egyéni igények:

• Vidéki vagyok.
• Nem tudok elszabadulni a munkahelyemről, este pedig a három gyerekemtől, akik még este 10-kor is rablórömizni, vagy szókirakózni akarnak, és elvárják a lefekvés előtti mesemondást (teljes joggal).
• Antiszoc vagyok, szeretek otthon dolgozni, élni, mozogni, nem vágyom mások társaságára.
• Olyannyira elaprózott a napi programom (több helyen dolgozom, mellette önkénteskedem, családom van, és nyelvet is tanulok), hogy a reggel 8-délután 4 nem jön össze.

DE!

Mindezek mellett/ellenére érzek arra lelki erőt, hogy lelüjek és megnézzem az aznapi tanfolyami anyagot és nagyon jó érzés tudnom azt, hogy ha esetleg a tanfolyam időpontjában felszabadul egy fél órám, akkor hopp, máris be tudok ülni a stream elé, és a csoporttal együtt haladhatok. Ezt hívják úgy, hogy tanulás. 100% önirányítás, önmotiválás. Bravó.

Tantermes példa:

• Unom minden nap ugyanazt az útvonalat bejárni, ugyanazt a forgatókönyvet követni. Jó érzés kiszakadni a rutinból, új arcokat látni, beszélgetni, nem mellesleg szakmailag releváns dolgokról.
• Meg akarom ismerni személyesen is az oktatót és akarok vele beszélgetni a tapasztalatairól.
• Finom a kávé a NetAcademián, ráadásul jó helyen van, a környéken sok a kajálda, este még akár egy baráti sörözés is belefér, amihez nem kell a dugóban ülnöm órákig.

Azt, hogy valaki a tanteremben van, jelenlétnek hívjuk, mivel nem attól fog megtanulni hekkelni, hogy abban a teremben, azon a széken ült, és annak a gépnek a klaviatúráját verte, hanem attól a személyes erőbefektetéstől, amit a dolgok megértésére fordított. Azt, hogy valaki otthon van, automatikusan tanulásnak hívjuk, mert ha ő veszi a fáradtságot arra, hogy otthon, a szabadidejében a tanulással foglalkozzon, akkor ő megteszi azt a személyes erőbefektetést, ami a dolgok megértéséhez szükséges.

Várom a kommenteket!