Következő fejezet: 8. Párhuzamos folyamatok
Tegyük a szolgáltatásainkat port hozzárendeléssel elérhetővé.
A webes alkalmazások néha webszerver konténerekben futnak. Például, a PHP alkalmazások egy Apache HTTPD modul belsejében vagy a Java alkalmazások futhatnak egy Tomcat belsejében.
A 12 tényezős alkalmazásfejlesztés követelményeinek megfelelő alkalmazás teljes egészében önálló, nem támaszkodik egy további webszerver szolgáltatásaira ahhoz, hogy webes felületet hozzon létre. A webes alkalmazás a HTTP szolgáltatását egy porthoz rendelve kínálja, és ezen a porton figyelve várja a hozzá intézett kéréseket.
A fejlesztő lokális gépén, a fejlesztési környezetben ez megoldható egy szolgáltatási URL-en keresztül. Például a http://localhost:5000/ felkeresésével férünk hozzá az alkalmazásunk szolgáltatásaihoz. Ha telepítjük az alkalmazást, akkor pedig az útválasztó réteg kezeli a nyilvános címre érkező kéréseket és továbbítja a porthoz rendelt webes folyamathoz.
Ezt általában úgy oldjuk meg, hogy webszerver könyvtárat adunk az alkalmazásunkhoz függőségi definíció segítségével, mint például a Tornado a Python esetében, Thin a Rubynál, a Jetty a Javá-hoz és az egyéb JVM alapú nyelvekhez. Vagy a Kestrel az ASP.NET Core esetén. Ez az alkalmazás keretein belül történik. Így az alkalmazásunknak csak a port hozzárendelésben kell megállapodnia -amin a kéréseket kiszolgálja- a futtatási környezettel.
A HTTP nem az egyetlen szolgáltatás, amit porthoz rendelve lehet szolgáltatni. Majdnem mindenfajta szerver szolgáltatást nyujtó alkalmazás képes a bejövő kéréseket kiszolgálni, ha a folyamatát porthoz rendeljük. Ideértve akár az ejabberd (XMPP-ről beszélünk) és a Redis (a Redis protokol) is.
Vegyük észre, hogy a port-hozzárendeléses megközelítés eredményeként bármelyik alkalmazás képes háttér kiszolgálója lenni egy másik alkalmazásnak, ha a szolgáltatási URL-jét erőforrás szolgáltatásként az őt használó alkalmazás konfigurációjában megadjuk.
