Egy kissé régebbi cikk már, én most futottam bele, és ugye, az újszülöttnek minden vicc új.

Szerintem alapvető kérdést feszeget. Mi az oka annak, hogy a fejlesztők nem szeretik a megbeszéléseket. Onnan indul, hogy a megbeszéléseket általában fél/egy/másfél óra hosszan írják ki, és ez annak az embernek könnyen betartható, aki az életét egy-egy órás szeletekben tudja szervezni. Egyik órája olyan mint a másik: elintéz dolgokat.

Egy fejlesztő vagy tervező ember máshogy él. Egy óra alatt odáig jut el, hogy amit elkezd majd csinálni, annak kialakítja a környezetét, megtervezi a lépéseit. És aztán jön a munka. Aki ilyen munkát végez, annak az időszámítása minimum fél de inkább egész napokból áll. Ha a nap közepén valamikor megbeszélése van, simán lehet, hogy amit délelőtt elkezdett nem tudja befejezni. Délután pedig majdnem egy óráig tart, amíg visszaállítja az elméjéban a délelőtti tiszta flow-t.

(Egy másik cikk erről a témáról más szempontból: Miért ritkítsuk meg az emberi feladatváltásokat?)

Ajánlom mindenkinek olvasásra:

Maker's schedule, Manager's schedule