Van ez a PPT-őrület, hogy ha felszólalsz valahol, vagy netán tanfolyamot tartaszt, akkor pépétéd legyen ám, különben baj van.

Ez pont fordítva van. Ha van pépétéd, baj van: nem tudod fejből a mondandódat, tehát téveszteni fogsz, emellett unalmas leszel, és végül senki nem fog tőled tanulni semmit. Kérdezzük meg Konfuciuszt, mit mont a tanulásról. Íme:

"Mondd el, és elfelejtem.
Mutasd meg, és megjegyzem.
Engedd, hogy csináljam, és megértem."

Ebben az ősi kínai bölcsességben minden bennevan, amit a mai neurobiológia az MRI-vel felvértezve megtudott a tanulásról. A tanulásnak két kulcsfontosságú feltétele van:

• Tevékeny gyakorlás, felfedezés
• A tudás befogadásához szükséges idő

A többi, amit a tanulásról hiszünk (pépété, interaktivitás, személyes jelenlét, e-learning, tesztek stb.) pedig nem kell. Vizsga sem kell. A vizsgafelkészülés a haszos, nem a vizsga maga. A vizsga egy erős gyakoroltató tényező, ami hasznos akkor is, ha pánikba esünk, és végül el sem megyünk a vizsgára. A vizsgaeredmény is hasznos, de nem leszünk tőle okosabbak, ez "csak" egy mérési eredmény. A tanulás - tanulás. A vizsga - vizsga. 

A tevékeny gyakorlás és a halott pépéték bámulása között nem nehéz felfedezni az ellentondást. Mi több, ha egy tanár PPT-vel "támad", a hallgatóságban azonnal bebillen a "passzív bit", mert "ezt úgyis megkapom később". A passzív bit pedig egyenlő a nemtanulással.

Az idő pedig úgy jön be a képbe, hogy minden tanulás módosítja az agyunk belső szerkezetét, felépítését. Felnőttkorban is! Vége már annak a teóráinak, hogy 18 éves korunk után már csak pusztul az agyunk, mert az igazság az, hogy életünk végéig folyamatosan változik, átalakul, fejlődik az emberi agy. Ezt hívják neuroplaszticitásnak.

Ez az átalakulás azonban időigényes. Nemhogy pillanatok alatt nem megy végbe, de sok-sok év kell(het) hozzá! Nem véletlen, hogy átlagosan tízezer órányi gyakorlásba telik mindenkinek, mire nulláról profi lesz valamiben. Tízezer óra az az átlagos időmennyiség, amíg az agyban felépül egy új "tudásközpont". És ezt az időt nem lehet megspórolni. Nem lehet. Ha erőltetjük, akkor sem lehet. Ennyi az átfutása ennek a biológiai folyamatnak. Jobb, ha elfogadjuk, és így készülünk fel bármire is.

Az agy átalakulásának folyamatát felgyorsítani sem lehet. Az sem működik ugyanis, hogy valaki nagy elszántsággal mostantól minden ébren töltött órájában, 10.000 órán keresztül hegedül, és végez az egész procedúrával másfél év alatt. Az agyi átalakulás időigénye nem változik azáltal, hogy öngyilkos tréningnek vetjük magunkat alá. Pihenni is kell, aludni is kell stb. Így lesz a tízezer órából tíz év.

Tíz év (vagy több) az az idő, amíg egy embergyerekből hegedűművész vagy sakknagymester lesz.

Tíz év (vagy több) az az idő, amíg egy átlagos humanoidból orvos, mérnök vagy programozó lesz.

Tíz év az az idő, amíg egy fiatal startupperből befutott vállalkozó válik. (Vagy soha.)

Na de mi köze ennek az online oktatáshoz? Hát az, hogy ha tudjuk, mi KELL a tanuláshoz, azt is tudhatjuk, mi NEM KELL a tanuláshoz, és hirtelen leomlanak a tanulás előtt álló falak! Nem érsz rá? Felvesszük neked, és bepótlod! Nem tudsz ideutazni? Ne utazz ide!

Nem kell kötött helyszín és időpont a tanuláshoz. Nem kellenek különböző trükkös ezmegazok (pl. e-learning) a tanuláshoz. Csak gyakorlás és idő kell, ahogy azt Konfuciusz megtippelte. 

Az élő, online oktatás a hallgatókkal történő együttdolgozás, együttgondokozás útján segíti előre a gyakorlati tudás elsajátítását, a tanulást. Bárhol és bármikor.

Készítettünk erről egy magyarázó weblapot is, íme: http://netacademia.hu/onlineoktatas

Egész fel vagyok dobva, hogy ez így összeállt bennem! Természetesen: tíz év után! (Vagy több! :)