Kezdek lassan rájönni, hogy miért válik jó oktatóvá az, akinek a kezéből kiveszem a pépétét és/vagy a könyvet. Nagyon érdekes, és első pillantásra nem látszik az összefüggés, és nem is 100%-os. Aki elhagyja a hülye pépétét, az azonnal jobb oktatóvá válik. Van, aki kapásból sokkal jobbá válik, van, aki kevésbé, de ő is jobbá válik.

Miért?

Azt a vonalat most hagyjuk, hogy a pépété elhagyása gondolkodásra, felkészülésre kényszeríti az oktatót, ez triviális. Valami másról van szó.

A mentális térkép

Bevallom, én már nagyon sokszor részt vettem .NET tanfolyamokon (jobbára tanfolyamdarabkákon), de nem váltam programozóvá. Most megint beültem, az IT Factoryra, hátha majd most, erre megvilágosodtam, hogy az eddigi alkalmakkal miért nem sikerült!

Az informatikában (is) rendkívül fontos a tudás reprodukálhatósága. Vagyis hogy amit tanítottak és mutogattak neked, azt önállóan meg tudd ismételni. Ennek feltétele, hogy amit épp csinálni akarsz, az ahhoz tartozó mentális térkép ne legyen tele fehér foltokkal. Mondok egy példát: át akarod állítani a difólt gétvéjt. Ehhez nem elegendő a difólt gétvéj, mint fogalom ismerete, az is kell hozzá, hogy tudd, hogy hol találod a beállítást. Nekem ezzel semmi gond, a mentális térképemen rajta van a Control Panel->Hálózatok, kártyaikon, jobbklatty, és hipp-hopp, már ott is vagyunk. Windows esetén. De be kell vallanom, hogy másfél órámba tellene ugyanez linuxon, mert az idevágó mentális térképemen nincsenek útvonalak, csak a difólt gétvéj fogalom ismerete. Az útvonal ismerete, a vastagon berajzolt mentális térkép valójában a siker kulcsa.

Vannak informatikai termékek, melyek különösen ellenállóak: kiemelten nehéz hozzájuk mentális térképet növeszteni az agyadban, szinte fáj. Az egyik ilyen a Microsoft CRM , mely tízmilliárd menüpontjával és opciójával, valamint bámulatosan következetlen felhasználói felületével aktívan ellenáll annak, hogy bekerüljön a fejedbe: minden feladatot garantáltan másképp kell csinálni, hol a menüben van, hol a túlbáron, hol kijelöl, jobbklatty, hol balpanel, hol jobbpanel. Őrület. CRM-et használni nehéz. Több mint fél éve használjuk, és még mindig szükség van a szakértőre, mert állandóan betonfalakba ütközünk, amiről kiderül, hogy a fal alatt és mellett át lehet bújni. Tudtad? Na köszönöm! 25.000 Ft lesz.

A másik ilyen pedig a programozás, mégpedig több okból is. Az egyik a Visual Studio, a maga szintén tízmilliárd opciójával, meg azzal, hogy ha egy ablakot véletlenül becsuksz, soha többé ki nem nyitod, mivel nem találod meg . Azt hiszed, minden ott van a vjú menüben? Hát nagyon tévedsz. Azt hiszed, minden menüpont bent van a menüben? Ismét nagyon tévedsz! (Hogy találod meg az asp.net konfigurátort? Jobb klatyy a projekt felett a földgömbön!)

A másik, hogy mivel a programozás során mindig más és más feladatot oldasz meg, magára a feladatra nem lehet térképed, ellentétben a rendszergazdai dolgokkal, ahol mindig ugyanazt oldod meg, mikroszkopikus eltérésekkel (mondjuk már megint beléptetsz a tartományba egy gépet). A fejlesztésnél a fejlesztői környezetnek, a programozási nyelv szintaxisának és a felhasznált "szerszámoknak" kell rutinszerűen használhatóvá válnia, ami egyébként lazán többszöröse a rendszergazdai cuccoknak, nekem elhiheted.

A stabil mentális térképhez feltétlenül az kell, hogy ne csak dumáljanak neked egy adott útvonalról/módszerről/eljárásról, hanem te magad is menj végig rajta. Mégpedig X-szer!

A mentális térkép kialakulásának feltételei

Régebben úgy tekintettem a konferenciákra, mint a tanfolyami oktatás közvetlen konkurensére, direkt ellenségére. De aztán rájöttem, hogy a konferenciák tökéletesen alkalmatlanok mentális térképek kialakítására. El elhet bájcsevegni akár a SilverLight-ről, akár az IPv6-ról, lehet demózni jobbra-balra, de ezeknek a használata még véletlenül sem kerül fel a hallgatók mentális térképére. Comprende? Jesz. De nem vált készséggé.

Elérkeztünk egy jól megragadható minőségi különbséghez oktató és oktató között. Vannak, akik a tanteremben is "lurdiházaznak". Fícsör-fícsör-demó-demó, de nem hagyják, hogy a tantermi hallgatók saját maguk is kipróbálják a dolgokat, mutogatnak ezt-azt, retorikáznak erről-arról, és ezzel szerencsésen elejét veszik, hogy a hallgatók mentális térképén útvonalak rajzolódjanak ki. Így lesz az (a tapasztalat igazolja), hogy a csillagos ötös konferenciaelőadó csalódást kelt a tanteremben, és kap a végén egy hármast, amit nem ért. Miért? Hisz olyan szépen beszélt. Na ja. De ennek van egy másik értelmezése: végigpofázta a három napot , és nem hagyott hozzányúlni a számítógépekhez.

A másik hozzáállás szerint az oktató és a hallgató együtt dolgozik, nincs felesleges retorika. Ha valamit el kell magyarázni, azt ott és akkor, "in place" teszik, amikor ténylegesen szükség van a dologra. Nincs külön elmélet. Egybefüggő gyakorlat az egész oktatás. És kérem, ez lesz a csillagos ötös. Büszkén idézhetnék a tanfolyamokon kitöltött értékelőlapok szöveges mezőiből, hogyan is éli meg egy hallgató, ha hagyják, sőt segítik, hogy reprodukálható tudást szerezzen!

Mentális térkép .NET programozáshoz

A reprodukálható tudás első szintje, hogy az űberbonyolult Visual Studióval létre tudsz hozni és futtatni alapprojekteket, melyek egyébként még üres állapotban is tízmilliárd opciót tartalmaznak, tehát űberbonyolultak. Akinek még nincs mentális térképe (és hát azok jönnek tanfolyamra, vagy mi), annak az üres projekt is riasztóan bazinagy! Ha asp.net, akkor nemcsak a projekt létrehozása tartozik ide, hanem a web.config, a hülye földgömbikon, a mesterlapok stb. Ez mind alap tudáskészlet, melynekrutinból kell mennie! A mi felelősségünk, hogy az eszközhasználatban mindenki eljusson rutinszintre!

És igen, ehhez tizenötször el kell indítani a Visual Studiót, hogy tizenötször végig kelljen menni azon a teljesen logikátlan útvonalon, ami az egyes projekttípusok beröffentéséhez kell. Hatszor kell új DLL-t csinálni, négyszer kell beleírni a web.configba, hétszer kell debuggolni, 11-szer kell ALT-Shift-F10-zel usingoni, hogy ezek a dolgok rutinszerűvé váljanak.

Saját kézzel!

A kéz ereje: együtt írunk, együtt nevetünk

A tanulás, az új idegpályák, mentális térkpek kialakulása semmit sem változott az ősember óta. Amit nem csináltál, azt nem tudod. Hiába az ezerféle kommunikációs csatorna, a betű, a hang, a szkrínkaszt: csinálni kell. Emlékezz vissza, hogyan olvasol bármilyen informatikai könyvet: akkor érzed a magadénak, ha kipróbáltad, amit olvastál. Ha vér tapad a kezedhez!

Persze ha kész a mentális térkép a fejedben, tudsz róla beszélni. És oktatóként azt hiszed, ha beszélsz róla, az átmegy a hallgatók fejébe. Lazán megfeledkezel arról, hogy a TE fejedbe hogyan került be. Emlékezz vissza: nem duma útján, hanem a kezed, a gyakorlat segítségével. Mindig mindent kipróbáltál. Most felrajzolom azokat  az idegpályákat, amelyek a mentális térképpel kapcsolatosak, a nyilak vastagsága számít:

Vagyis állandóan vissza-vissza és visszatérsz a kétkezi gyakorlathoz. Miért? Szerinted azért, mert "hiszem, ha látom"? Nem azért. Nem a hitedet akarod megerősíteni, amikor a könyvben olvasottakat, előadáson hallottakat, videón látottakat kipróbálod. Hanem áttérsz arra a módszerre, ami a leghatékonyabban bevési a fejedbe, amit kell. Tanulás szempontjából a szó elszáll. Az írás is elszáll. A videó is elszáll. Csak a gyakorlat marad.

A tanfolyam akkor jó, ha fröcsög a vér , vagyis arra törekszik az oktató, hogy minél több mindent saját kezűleg rakjon össze a hallgató. Ez áll összeköttetésben az idegpályákkal. A duma nem! És hogy miért nem? Talán mert a duma az ellenkező nem meghódítására való. Egy csomó férfi egy tanteremben 40 négyzetméteren - hát dumálhatsz!

Epilógus

A kéz erejéről jut eszembe. Nagyon könnyen be lehet bizonyítani, hogy bizonyos információs csatornák el vannak dugulva az agyunkban. Vegyük a következő példát: szerinted tudsz fejben differenciál- és integrálszámításokat végezni? Azt mondod, nem. Tudsz-e lövedék röppályát számítani? Azt mondod, nem. De DE! Próbáltál már kavicsot célba dobni? Láttál már Robin Hoodot? Igenis ezek minde beléd vannak szerelve olyan pontossággal, hogy még a szélviszonyokat, gravitációt, légellenállást meg minden túrót bele tudsz kombinálni a röppályaszámításba, csak éppen hiányzik az az idegpálya, hogy a számítás eredményéhez a tudatos éned hozzáférjen. Vannak egyes emberek(korcsok?), akik hozzáférnek. Őket tévében mutogatják.

Az elme: huzalozott áramkör. Ahol nincs huzal, ott nincs huzal.