Sokan mondjátok telefonban, vagy írjátok e-mailben, hogy "akkor gondolom az online részvétel ára különbözik, a tantermiétől...". Miért különbözne? Kedves hallgatók! ez a 21. század! A helyzet az, hogy mind az online tanulásnak, mind a tantermi részvételnek vannak előnyei és hátrányai. Kéretik figyelni a szavakra, mert van azért némi jelentőségük. Az onlányra azt mondjuk: tanulás. A tantermire azt, hogy részvétel. Mit is akar a költő?

Konklúzió:

A tantermi oktatás azok számára ideális, akiknek a tanuláshoz szükségük van arra, hogy meghatározott keretek közé kerüljenek. Pl. kedvelik azt, hogy a technikai feltételek megteremtéséhez semmit sem kell tenniük, mert azok a tanteremben már maximálisan rendelkezésre állnak. Szeretnek találkozni hallgatótársaikkal, az oktatást egyfajta közösségi eseménynek is tekintik, szívesen ebédelnek, kávéznak együtt az oktatóval és a többi tantermi hallgatóval. Emellett igényük van rá, hogy az oktatóval személyesen beszélgessenek, tőle élőben kérhessenek segítséget.

Az online tanulás nálunk két lehetőséget rejt. Az egyik a tanfolyam élő követése – bárhonnan. E lehetőség kihasználásával valós időben vehetsz részt a tanfolyamon, chaten keresztül kérdezhetsz az oktatótól, és együtt haladhatsz a csoporttal. A másik lehetőség azok számára ideális, akik nem tudják valós időben követni a tanfolyamot időhiány és/vagy túl nagy távolság miatt. Nálunk ugyanis mód van rá, hogy a tanfolyami közvetítésről készült felvételeket utólag, videós formában korlátlanul megnézzék. Az utólagos, korlátlan videós megtekintés minden hallgató számára elérhető, függetlenül attól, hogy tantermi, vagy online jelentkező volt-e.

Akit ezek után érdekel némi tanulásfilozófia... csak az olvasson tovább. :)

A pedagógiában (vagy annak testvérterületében, az andragógiában /felnőttképzés/, amit sajnos a kutya se ismer) azt mondjuk, hogy a tanulás, az valami teljesen más, mint amit esetleg első blintre értünk alatta. A tanulást nem tanár csinálja, hanem a tanuló. Az oktatás, mint fomralizált közege a "tanulás"nak, betölt egy bizonyos szerepet: mégpedig hogy keretek közé helyezi azt a folyamatot, ami viszont önirányított, koncentrált mentális erőkifejtés nélkül fabatkát sem ér. Mit jelent ez? Attól, hogy engem tanítanak, én még nem tanulok meg az égadta viágon semmit. ez tehát az alaptézis.

Az, hogy valaki tanteremben, a helyszínen jelen van, vagy otthon ül bundabéléses papucsban, lényegében teljesen irreleváns, mert a lényeg a személyes erő- és koncentrációbefektetés, ami egyébként mindkét esetben hasonló értéket üt meg. Itt jönnek tehát képbe az egyéni igények:

• Vidéki vagyok.
• Nem tudok elszabadulni a munkahelyemről, este pedig a három gyerekemtől, akik még este 10-kor is rablórömizni, vagy szókirakózni akarnak, és elvárják a lefekvés előtti mesemondást (teljes joggal).
• Antiszoc vagyok, szeretek otthon dolgozni, élni, mozogni, nem vágyom mások társaságára.
• Olyannyira elaprózott a napi programom (több helyen dolgozom, mellette önkénteskedem, családom van, és nyelvet is tanulok), hogy a reggel 8-délután 4 nem jön össze.

DE!

Mindezek mellett/ellenére érzek arra lelki erőt, hogy lelüjek és megnézzem az aznapi tanfolyami anyagot és nagyon jó érzés tudnom azt, hogy ha esetleg a tanfolyam időpontjában felszabadul egy fél órám, akkor hopp, máris be tudok ülni a stream elé, és a csoporttal együtt haladhatok. Ezt hívják úgy, hogy tanulás. 100% önirányítás, önmotiválás. Bravó.

Tantermes példa:

• Unom minden nap ugyanazt az útvonalat bejárni, ugyanazt a forgatókönyvet követni. Jó érzés kiszakadni a rutinból, új arcokat látni, beszélgetni, nem mellesleg szakmailag releváns dolgokról.
• Meg akarom ismerni személyesen is az oktatót és akarok vele beszélgetni a tapasztalatairól.
• Finom a kávé a NetAcademián, ráadásul jó helyen van, a környéken sok a kajálda, este még akár egy baráti sörözés is belefér, amihez nem kell a dugóban ülnöm órákig.

Azt, hogy valaki a tanteremben van, jelenlétnek hívjuk, mivel nem attól fog megtanulni hekkelni, hogy abban a teremben, azon a széken ült, és annak a gépnek a klaviatúráját verte, hanem attól a személyes erőbefektetéstől, amit a dolgok megértésére fordított. Azt, hogy valaki otthon van, automatikusan tanulásnak hívjuk, mert ha ő veszi a fáradtságot arra, hogy otthon, a szabadidejében a tanulással foglalkozzon, akkor ő megteszi azt a személyes erőbefektetést, ami a dolgok megértéséhez szükséges.

Várom a kommenteket!